- Az elmúlt öt évben 16 működtetővel szemben jártunk el, akik összesen 30 különböző helyen nyújtottak engedély nélküli bentlakásos ellátást - tájékoztatott Ferencz Zoltánné, az államigazgatási hivatal szociális és gyámhivatalának főosztályvezető-helyettese.

- Jelenleg hat működtető, összesen tíz helyen nyújt szolgáltatást. Közülük kettővel szemben már folyik a közigazgatási per, kettőnél még tart a bizonyítási eljárás, egynél most zárult le - mondta a szakember. - Debrecenen kívül eddig két Hajdúszoboszlón működő intézményről tudunk, az egyik végleg megszűnt.

Feltehetően az engedély nélküli szolgáltatók száma jóval több, mint amiről mi a bejelentések alapján tudunk - jegyezte meg Ferencz Zoltánné. Mindezekért pedig a lakók fizetnek, olykor túl nagy árat is. - Hatvan, de akár százharmincezer forintot is elkérnek havi ápolási díjként, de az sem ritka, hogy tartási-gondozási szerződéssel szerzik meg az idős, demens betegek ingatlanjait, így téve őket végleg „otthon-függővé".

Embertelen körülmények
- Épp csak patkányokkal nem találkoztunk az eddigi vizsgálatok során, más szabálytalanságoknak azonban szinte se szeri se száma. A leggyakoribb a kevés, gyakran romlott élelem, a dokumentálatlan gyógyszerezés egyenesen életveszélyes, a higiéniés körülmények kritikán aluliak, s az is előfordult, hogy a lakókat alkotmányos alapjogaikban, mint például a szabadságukban is korlátozzák - sorolta Ferencz Zoltánné, mikor arról kérdeztük, mik a leggyakoribb problémák az engedély nélkül működő idősotthonoknál. - Ezeket a helyeket, melyek jellemzően családi házakban működnek, legtöbbször lakossági bejelentések alapján találjuk meg, de olyan is előfordult, hogy az ápoltak hívtak fel minket azzal, hogy éheznek és fáznak - folytatta.

- Sokszor maguk az ápoltak, hozzátartozók sem tudják, hogy engedély nélküli otthont választottak, pedig a legális gondozó-házak listája nyilvános, a www.afsz.hu portálon a „Szociális regiszter" cím alatt találhatók meg - mondta a szakember.

Tompító ellátás
Nyilván az illegálisan működő idősotthonok sem egyfélék, de a Napló beszélgetőtársának szavaiból, aki 8-9 hónapot dolgozott ápolóként egy ilyen házban, komor kép bontakozik ki. - Az általam megismert otthont egy nagyobb családi házban rendezték be. Funkciójának kívülről semmi jele sem volt, mégis sokan tudtak róla. Hirdettem magam, hogy idős embereket gondoznék, így vettük fel a kapcsolatot.

Ott aztán hamar kiderült, hogy a lényeg a haszon - mondta a szakirányú ápolói képesítéssel nem rendelkező asszony. Elbeszélése szerint az idősek viszonylag jó állapotban kerültek hozzájuk, ám a rengeteg nyugtató hatására rövid idő alatt eltompultak, vegetatív állapotba süllyedtek. Ez volt a cél, mivel így nem volt velük "gond": nem mozogtak, nem ettek, nem beszéltek...

Az orvos tudta
- Sajnáltam őket, ezért a Xanax-nak például csak a felét adtam oda nekik. Mikor maguknál voltak, általában aranyosan viselkedtek, de amúgy nehéz volt velük bármilyen kapcsolatot létesíteni. A hozzátartozóknak előre kellett jelezniük a látogatást, s annak az öregnek, akiről tudták, hogy mennek hozzá a rokonok, aznap kevesebb gyógyszert adtak. Így keltették annak látszatát, hogy minden a legnagyobb rendben.

Az idősotthon üzemeltetőjét szinte kizárólag az érdekelte, hogy jól keressen az öregeken. A ház viszonylag tiszta volt, de kevés volt a hely, hiszen egy szobában legalább hárman feküdtek. Hat-hét gondozottnál sosem volt több - hangsúlyozta a nő, akinek keveset fizettek, azt is zsebbe, ahogy egy illegális szolgáltatásnál "illik". Az idős emberek a nyugdíjukért cserébe kapták ezt az "ellátást". Orvos egyébként rendszeresen járt, azaz elég lett volna, ha ő szól, és bukik minden...