Sándorné dr. Kriszt Éva a Hagyományok és kihívások - Nemzetközi konferencia dr. Lukács Lajos emlékére című találkozó házigazdájaként A mérés jelentősége a felsőoktatási tevékenység értékelésében és monitorozásában címmel tartott előadást. Elmondta: a felsőoktatás minőségének mérése érdekében számba kell venni a jelentkezők számát, ezen belül is kiemelten az első helyes jelentkezőkét, valamint, hogy milyen a képzési kínálat, és azt is, hogy mennyire elégedettek a hallgatók, illetve a munkaadók. A képzési kínálat folyamatos bővítésével és megújításával lehet növelni a hallgatók elégedettségét. Ehhez fontos megfogalmazni az intézményi és egyéni motiváló erőket, a célokat és az elvárt igényeket - emelte ki a rektor.

Az Edupress kérdésére Sándorné dr. Kriszt Éva elmondta: a normatív finanszírozás már betöltötte történelmi szerepét, így amikor minőségi felsőoktatásról beszélünk, illetve az odáig vezető útról, akkor nagyon is indokolt, hogy egy minőségi kritériumrendszerhez kötött eleme is legyen a finanszírozásnak, illetve, hogy nagyobb mértékben legyen ilyen eleme. Az, hogy a normatív finanszírozást felváltsa egy olyan rendszer, amiben nagyobb szerepe van például a kutatásra fordítható összegnek, csak pozitív irányba lendítheti a felsőoktatást. Hozzátette: fontos, hogy a vidéki és fővárosi felsőoktatás közösen építsen minőségi oktatást, hiszen ha az egyik eleméhez hozzányúlnak, például a felvételihez, akkor az kihatással van más elemekre is, például a finanszírozásra. Így, ha az a bizonyos minőségi elem esetleg úgy épül be a rendszerbe, hogy az elért pontszámhoz kötődik, de meghagyja a hallgatók szabad választását, miközben ösztönzi, hogy más intézményt is válasszon, akkor nem szabad úgy kezelni a rendszert, hogy különválassza a fővárost és a vidéket. Ehelyett inkább szakmaspecifikus képzéseket kell kínálni a hallgatóknak - fejtette ki Sándorné dr. Kriszt Éva.

A magyar számviteli felsőoktatás jelene és jövője című kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a 2006-ban Magyarországon is bevezetett bolognai rendszer előnyeinek kihasználásával kiküszöbölhetőek a kezdeti nehézségek és az új rendszer hátrányai. Lukács János, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint a bolognai rendszer gyors bevezetése miatt nem sikerült megfelelően egymásra építeni az alap- és mesterképzést, viszont a tapasztalatok alapján létrehozható egy minőségi felsőoktatás. Kiemelte, hogy a főiskolák nyertek a legtöbbet az új rendszeren, hiszen míg régen nem adhattak egyetemi végzettséget, immár adhatnak mesterdiplomát.

Pál Tibor, a Miskolci Egyetem oktatója szerint a bolognai rendszert követően más lett a hallgatók motivációja is, melyet figyelembe kell venniük a jövőben a tanrend összeállításakor, különben eshet a színvonal. Bács Tibor, a Debreceni Egyetem docense, akárcsak a Pannon Egyetemet képviselő Dimény Erzsébet azt hangsúlyozta ki, hogy nincsen megoldva az intézmények közötti átjárás, így azon javítani kell. Elmondták: gyakori eset, hogy egy másik intézmény alapszakjáról hozzájuk mesterképzésre érkező hallgató más alapokkal rendelkezik, vagyis felzárkóztatásuk a minőség romlására megy. Zémán Zoltán, a Szent István Egyetem docensének véleménye, hogy a bolognai rendszer jó lehetőséget adott többek között a számvitel képzés újra strukturálására, mely annak szakma fejlődését jelentheti.