Az Uno legelső generációjának prototípusát már évekkel ezelőtt legyártották, azonban sem az, sem az Uno II nem mozgatott meg akkora tömegeket, hogy nagyobb szériák is megszülessenek a projektből. Igaz, a koncepció kitalálóját, az akkor még gimnazista Benjamin Gulakot nem vették igazán komolyan a befektetők.

Az Uno I egy olyan kétkerekű elektromos motor volt, melyen a kerekek a menetiránnyal merőleges tengelyen helyezkedtek el – a Segway-hez hasonló járművet egy giroszkóp segített egyensúlyban tartani. Az Uno II-n már megjelent a legújabb verzión is megtalálható, nagyobb sebességnél kinyíló harmadik kerék, de ez a változat még nem volt elég kiforrott: a szakértők túlságosan balesetveszélyesnek tartották.

Az Uno III azonban eddig minden ellenőrzésen megfelelt; sikerült megoldani a gyerekbetegségeket, Gulak motorja kezd kiforrott koncepcióvá válni. Alacsony sebességnél az eredeti prototípushoz hasonlóan lehet vele közlekedni: ilyenkor a giroszkóp segít egyenesben tartani, előre dőlve előre, hátra dőlve hátra megy, fordulókörének sugara nem több mint 90 centiméter. Bizonyos sebesség felett azonban kinyílik az első kerék, a hátsó kettő összezár, és egy teljesen hétköznapi elektromos motorrá alakul át.

Az Uno III végsebessége 56 km/h, hatótávolsága nagyjából 50 km. Városban, kisebb távokra kiváló móka lehet.