Ehhez fogható nagyságú daganattal még nem volt dolguk a kórház orvosainak, egyszámjegyűt már távolítottak el, de ekkorát még nem - vetette előre dr. Koleszár Lajos igazgató a Misek Kft. pénteki sajtótájékoztatóján.

Meg kellett csapolni

A daganat a beteg elmondása szerint 2 év alatt fejlődött ekkorára. A miskolci asszony 63,6 kilót nyomott a műtét előtt, míg utána 45 kilósnak mérték (az eltérés abból adódik, hogy a műtét során mindkét petefészket, petevezetőt és a méhet is el kellett távolítani). Az óriás daganat kivétele nem volt könnyű, hiszen idők folyamán több szervvel és a hashártyával is összenőtt (ezekről óvatosan le kellett választani), ráadásul a felnyitás után sem látták a „végét", így néhány, folyadékkal telt oldaltömlőt előbb meg kellett csapolni. „Szinte elázott a műtő, s valamennyiünk ruházata is" - mondta dr. Hardonyi András osztályvezető főorvos. Hangsúlyozta: abban, hogy ezt a rizikós műtétet sikerrel végrehajtották, sőt, hogy elvállalták, nagy szerepe van annak, hogy összeszokott csapatról van szó, amelyben egyebek mellett kiváló onkológus és sebész szakorvosok is vannak.

A daganat szakrendelésen történő felfeldezésétől a műtétig mindössze egy hét telt el, ez idő alatt kivételes sürgősséggel végezték el a protokoll szerinti vizsgálatokat. A daganat az egyik petefészekből indult ki. A műtét 1 óra 45 percig tartott. Az orvosok szemmel látható áttétet nem fedeztek fel, így remélhető a beteg végleges gyógyulása.

A beteg, azaz Sándor Józsefné: „Féltem az orvosoktól. Attól is tartottam, hogy ha velem baj lesz, nem lesz, ki gondját viselje a 87 édes édesanyámnak. A természetgyógyászattól vártam a megoldást, egy reikishez is elmentem, aki azt javasolta, azonnal forduljak orvoshoz. Erre biztatott a fiam is. Gondoltam, hogy nagy a baj, mert én egyre csak fogytam, egyedül csak a hasam nőtt, a karom egészen elvékonyodott. A végén már egyáltalán nem tudtam enni, a daganat nyomta a belső szerveimet, a rekeszizmomat. Nem is tudom, talán a csodában bíztam. Végül kiderült: a csodát számomra az itteni orvosok jelentették, akiknek nagyon hálás vagyok. Már enni is tudok, s most, a harmadik napon már saját lábamon mentem a fürdőbe is. Alig várom, hogy ismét édesanyám mellett lehessek.