Kállay-Saunders András Magyarországon született és 5 éves koráig itt is nevelkedett, de ezután a családjával Amerikába költözött, és kisebb megszakításokkal a tengerentúlon élte az életét. Az egyetemet is odakint kezdte el, és már ott is közel állt ahhoz, hogy énekesként sikereket érjen el. András ugyanis szerepelt az ismert rapper, Puff Daddy műsorában, amelyben egy zenekart állítottak össze. Ott azonban az utolsó körben kiesett. Tehetségéhez azonban kétség sem fért, és ő is érezte, hogy neki énekesként kell sikereket aratnia.

„Egyetemre jártam, a gazdaságról tanultam, de folyamatosan azt éreztem, hogy nem jó helyen vagyok, az én életem a zene, és hogy képtelen leszek reggel kilenctől este hatig egy kalickában ülve dolgozni”-, emlékszik vissza a fiú, aki ekkor utazott haza látogatóba az édesanyjához és a nagymamájához. Maga sem sejtette, hogy ez az utazás az életét fogja megváltoztatni. „Fogalmam sem volt, hogy mi az a Megasztár, de megláttam a felhívást a tévében, és úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom magam. Nem tudtam, mit hoz ez a kaland, de amikor az első válogatáson a zsűri szemében azt láttam, hogy tetszik nekik, amit csinálok, már éreztem, hogy van itt keresnivalóm.”

Mester Tamással és Caramellel szeretne együtt dolgozni
András dédelgetett álma, hogy két olyan zenész- énekessel dolgozzon együtt, akikkel zeneileg könnyedén megtalálja a hangot. „Ugyan még nem tudnak róla, mert nekik nem szóltam, de Mester Tamással és Caramellel is boldogan zenélnék”, meséli a fiú, aki azonban úgy érzi, még nem jött el az ideje annak, hogy erről az érintettekkel beszéljen. „Szerintem még nem nyújtottam ahhoz eleget, hogy megkérdezhessem őket a közös munka lehetőségéről. De őszintén remélem, hogy hamarosan ez is eljön.” András könnyedén menetelt végig a válogatásokon egyenesen a döntőig. Már az első televízióadás után megérezte, hogy mekkora hatással van az emberekre, és főleg a fiatal lányokra. „Tökéletesen meglepett, hogy mennyien odajöttek hozzám, és gratuláltak. Persze sok lány megkeresett interneten, vagy levélen keresztül, de nekem elsősorban az esik jól, ha a produkcióimat méltatják, nem pedig a külsőmet”-, meséli őszintén a fiú, aki most nem is nagyon foglalkozik az őt körülvevő rajongással. „Itt most minden pillanat a zenéről szól, hogy minél jobban tudjak teljesíteni, fejlődni. Nem is volna most időm egy barátnőre. Facér vagyok: a legutóbbi kapcsolatom négy évig tartott Amerikában, de annak már vége. Most azonban nem is a magánéletem van előtérben, csak a zenélés.”
Igaz, rendre jól teljesít, ő mégsem elégedett saját magával. „Hihetetlen, hogy az izgalom mennyit levesz a teljesítményemből. Még sose sikerült megmutatnom, mire vagyok képes, mert a lámpaláz miatt legalább 30 százalékkal kevesebbet tudtam hozni, mint ami bennem van. Az az elsődleges célom, hogy addig versenyben maradjak, míg egyszer maximálisat nem tudok nyújtani, mert akkor elégedett lehetek magammal. Addig azonban nem nyugszom”-, mondja eltökélten.

András nagyon hálás a sorsnak, hogy Magyarországon esélyt kapott, hogy ismertté váljon, és úgy tervezi, hogy jó ideig itt is marad. „Tetszik nekem Magyarország. Jóval kisebb, mint Amerika, és egész más felfogásúak az emberek, nyitottabbak. Ugyanakkor az egyetlen dolog, ami nagyon fura számomra, az a rasszizmus megnyilvánulásai. De úgy érzem, jó esély van rá, hogy itt folytassam az életemet, csak biztosan sokat utazom majd Amerikába az ottani barátaimhoz.” Az énekesnek már most konkrét elképzelései vannak a jövőjét illetően. Nem csak az éneklés, hanem a zene más aspektusai is érdeklik. „Nagyon szeretnék énekelni, lemezt kiadni, videoklipet forgatni, de egyben zenei producerként is működnék, aki másoknak ír zenei alapokat. Szövegeket egyelőre nem, hiszen a magyar nyelvtudásomon még van mit javítani. Igaz, szinte mindent megértek, és megértetem magam, de legalább egy hónap intenzív nyelvtanulásra szükségem lenne, hogy könnyedebben beszéljem a nyelvet”-, mosolyog András.