Az alapvető jogok biztosa szerint a rokkantsági ellátórendszer 2012-es átalakítása során nem biztosították a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom védelmét, továbbá az alacsony összegű ellátás melletti munkavállalás lehetőségének korlátozása folytán sérül az esélyegyenlőség elve. Az ombudsman ezért az Alkotmánybíróságnál kezdeményezte a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény egyes rendelkezéseinek felülvizsgálatát.

2012 első felében csaknem 40 panaszos fordult olyan beadvánnyal a biztoshoz, amelyben a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló, 2012. január 1-jétől hatályos törvény utólagos vizsgálatának kezdeményezését kérték az Alkotmánybíróságnál. A panaszosok elsősorban a garanciális szabályok gyors, megfelelő felkészülést nem engedő megváltoztatását, az ismételt felülvizsgálatra kötelezést, a korábban megállapított rokkantnyugdíjak helyébe lépő támogatások összegének jelentős csökkentését, továbbá az ellátás mellett végezhető keresőtevékenység kizárását kifogásolták.

Az ombudsman rámutatott, hogy a rokkantsági ellátás alapvető szabályait megváltoztató törvényi rendelkezéseknek a jogbiztonság elvének megfelelően eleget kell tenniük a szerzett jogok fenntartásába vetett bizalom követelményének. A biztos szerint a megváltozott munkaképességű személyek egzisztenciális döntéseire hatással van az a feltételezés, hogy az ellátásra való jogosultság megállapításakor hatályban lévő szabályok szerint számíthatnak az ellátásra. Az Alkotmánybíróság több, az 1990-es évek közepén hozott határozatára is utalva Szabó Máté arra hívta fel a figyelmet, hogy ilyen esetben az ellátás összegének és tartalmának alapvető változtatására csak megfelelő hosszúságú átmeneti idő elteltével kerülhet sor. Jelen esetben azonban az Országgyűlés semmiféle, az érintett ellátottak védelmére vonatkozó garanciális szabályt nem alkotott. Az átmenet nélküli változtatás pedig alkotmányosan nem indokolható.

Az ombudsman az indítványában hangsúlyozta, hogy a rehabilitációs pénzbeli ellátás és a rokkantsági ellátás funkcióját tekintve nem a megélhetést biztosító állami "segély", hanem a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésének egyik alapvető eszköze is. Ezen ellátások ugyanis éppen azt a tényleges különbséget hivatottak csökkenteni, amely miatt a megváltozott munkaképességű személyek jelentős hátrányban vannak a munkavégzés során. A biztos szerint az esélyegyenlőség elvével ellentétesek azok a törvényi rendelkezések, amelyek nem teszik lehetővé az alacsony összegű ellátás folyósítását abban az időszakban, amikor az ellátásban részesülő rokkant személy keresőtevékenységet végez, sőt, bizonyos idő után az ellátás megszüntetésére is sor kerülhet. Mindezt ráadásul úgy teszik, hogy a megszüntetést semmilyen más hasonló intézkedéssel nem enyhítik.
Kiadó: Alapvető Jogok Biztosának Hivatala