A csak neve kezdőbetűivel illetett SM nem félt a kígyótól, sőt akkor sem, amikor gyerekei mellett látta azt, nem félt korábban a torkának szorított késtől, sem a horrorfilmektől, de még a szellemházban is csupán egy szörny ijedt meg tőle.

SM azonban nem a filmekből ismert hidegvérű pszichopata, vagy éppen akcióhős, aki képes szoros ellenőrzés alatt tartani érzéseit. SM átlagos, háromgyerekes anya, azzal a különbséggel, hogy egy igen ritka genetikai hiba következtében - mely miatt sérült agyában az amygdala nevű terület - nem képes félelmet érezni.

A nőt már két évtizede vizsgálják a kutatók, hogy olyan jeleket találjanak agyában, melyekből általánosabb érvényű következtetéseket vonhatnak le a félelem természetére vonatkozóan, illetve segíthessenek a poszttraumás stressztől szenvedő embereken azáltal, hogy amygdalájuk aktivitását nem-invazív módon csökkentik.

"Meglehetősen figyelemreméltó, hogy még egyáltalán életben van" - jelentette ki a SM-ről Justin Feinstein kutatásvezető, az Iowai Egyetem munkatársa, a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője. Mint hozzátette, a félelem célja a túlélés, és az amygdala segít bennünket életben maradni azáltal, hogy megóv bennünket azoktól a helyzetektől, emberektől vagy tárgyaktól, melyek veszélyt jelenthetnek életünkre.

SM azon túl, hogy nem fél, nem ismeri fel a félelem jeleit mások arcán sem. Más vizsgálatok alapján intelligenciája, memóriája, nyelvi készsége megfelelő, a félelmen kívüli többi érzelmet is átéli.

A veszélyes helyzetekben félelem helyett SM - akinek állapotát Urbach-Wiethe-kórnak nevezi az orvostudomány - "mindent elsöprő kíváncsiságot" érez saját leírása szerint. A kutatók többféle helyzetben - kígyókkal, pókokkal, horrorfilmekkel, szellemházban ijesztgető szörnyekkel - ellenőrizték ezt az állítást, és érvényesnek találták. A teszteket végigkísérő szakemberek szerint elragadtatott "ez nagyon szuper" felkiáltásokkal kommentálta SM az eseményeket.