111 éves az Opel. Szép, kerek szám, meg is ünnepelték magukat egy szülinapi modellel, a Corsa 111 yearsszel, de mielőtt rátérünk a tesztautóra, foglalkozzunk egy kicsit a facelifttel, ami valójában meg sem történt: a felfrissített Corsa karosszériája konkrétan nem változott egy fikarcnyit sem. Ugyanazok a lámpák, lökhárítók, még a hűtőmaszk és a ködlámpák is a régiek.

Ezzel persze nincs baj, a Corsa jól néz ki és veszik, mint a cukrot, vélhetően ezért döntött úgy a gyártó, hogy inkább a tartalomra koncentrál. Erősebbek lettek hát a motorok: a 60 lovas egyliteres 65, a 90 lovas 1,4-es 100, a tesztautóban lévő, régebben 80 lovas 1,2-es pedig 85 lóerősre hízott. A dízel rajongókat sem hagyja lógva az Opel, a 90 lovas 1,3-as CDTI 95 lovas lett, az 1,7-es pedig immár 130 lóval büszkélkedhet 125 helyett.

A tesztautónak tehát javult a gyorsulása néhány tizedet – 13,6 másodperc 0-ról 100-ra -, sőt egy pettyet a végsebessége is nőtt, de talán még jobb hír, hogy mindeközben a fogyasztása drasztikusan lecsökkent. Városban elvileg 6,9-et eszik 7,6 helyett, és a CO2 kibocsátása is sokkal barátibb, 124 g/km a 139 helyett.

Hogy érezhetően dinamikusabb lett-e az 1,2-es Corsa, azt nehéz lenne megmondani, mindenesetre egyáltalán nem lomha, igaz, frászt sem fog hozni senkire; a 13,6-os gyorsulást azért bajosan nevezhetnénk aszfaltszaggatónak. Városi közlekedés során azonban bőven elég a motor ereje, de mivel a teljesítmény nem nő nagyságrendeket magasabb fordulatszám-tartományban, így országúton, nagyobb tempónál már meg kell gondolni, mikor előzünk. Az érmének persze másik oldala is van, ha a motor nem akar forogni, a tulajdonos nem is forgatja, ergo gazdaságosabbá válik a közlekedés.

Van még egy előnye a kis 1,2-esnek, vagyis tulajdonképpen inkább a fokozatok kiosztását találták el jól. Bár a váltó csak ötsebességes – amúgy teljesen precíz, szépen jár-, autópályán mégsem forog többet a főtengely 3500-nál, így a Corsa kifejezetten halkan siklik nagy sebességnél, a kis négyhengeres csak 4000 felett válik zajossá.