A vasárnap véget ért Mihály-napi nagyvásárban az a jó, hogy nem tematizált: nem kényszerítik rá az emberre a logikát. A kínálat kánaáni bőségre utal, a forma a szenvedélyes-hangos, néha kusza középkorra. Akiben elég elszántság és éberség van, az akár egy komplett házat is berendezhet (kerttel együtt!) a mindenféle portékából, hiszen a szalonnasütőtől kezdve a fürdőköpenyig mindent be lehet szerezni. Az őszi forgatagnak megkegyelmezett az ég: izzadni nem lehetett, a több mint ezer árus azonban így is hálás volt, amiért nem eredt el az eső – holott ígérték a meteorológusok. Az autósok bosszankodhattak– a belváros irányába kerülővel lehetett csak eljutni, a környéken lakók viszon a Böszörményi út széltében-hosszában a saját járgányukkal sem tudtak parkolni, hiszen minden bokor tövében nagy volt a kereslet a várakozóhelyekre.

Saj(á)tos hangulatban

Nagy sikert aratott a Tourinform debreceni irodája által jegyzett régi idők vására, ahol 17 kiállító és több, mint 20 kulturális és művészeti csoport várta az érdeklődőket. Az egykori debreceni vásárokat idéző gasztronómiai és turisztikai attrakció kedvelt helyszíne volt a sajtkészítők utcája, ahol a térség specialitásait, különféle ízesítésű kecske- és juhsajtokat, gomolyákat, különleges túrókat kóstolhattak és vásárolhattak meg az érdeklődők.