1986-tól kezdve körülbelül húsz éven keresztül az akkori MTA Pszichofiziológiai Kutatócsoport munkájában is oroszlánrészt vállalt - mondta az intézmény jogutódját, azaz ELTE Proteomikai Laboratóriumát vezető Juhász Gábor, aki évtizedeken keresztül dolgozott együtt a világhírű tudóssal. Juhász Gábor hozzátette, hogy Robert Galambos már igen fiatalon komoly tudományos hírnévre tett szert. Egyetemista korában ő volt az első, akinek sikerült agykérgi idegsejtek elektromos aktivitását kimérni. Alig volt harminc éves, amikor Donald Grifinnel közösen bebizonyította, hogy a denevérek a magas frekvenciájú hangok visszaverődése alapján tájékozódnak. A kutatás során Galambos feladata volt, hogy korábbi mentora, Hallowell Davis módszerei alapján vizsgálja meg az állatok hallását. Eredményei, miszerint a denevér hallása legalább egy oktávval magasabb a többi állaténál, alátámasztották az elméletet. Egy végső kísérlet során egyértelműen bizonyították az elképzeléseket: az alumínium fóliával lefedett szájú, vagy eldugaszolt fülű denevérek a sötét szobában nekimentek a kifeszített drótoknak, míg a hallásukban nem akadályozott állatok egészen bonyolult akadályokat is kikerültek.
Az elmélet sokkoló volt a kor tudósai számára, de ahogyan a New York Times is idézte a tudós szavait: „annyira egyszerű és érthető volt, hogy még a kisiskolások is helyesen magyarázták el, ha egyszer hallották a megoldást". Robert Galambos figyelmét továbbra is az emberi hallás megértése kötötte le, kimutatta, hogy a különböző frekvenciájú hangok eltérő idegsejteket aktivizálnak az agyban. Fontos felfedezése volt az agytörzsi akcióspotenciál kimutatása is. Ez a hallópályák egy olyan jele, amelyet nagyfrekvenciás ingerléssel az agykérgen is ki lehet váltani. Az elméletre épülő módszert használják a mai napig a csecsemők hallásának vizsgálatára és ez az objektív audiometria alapja is.
Juhász Gábor kiemelte, hogy Robert Galambos tudománypolitikai szempontból is nagy hatást gyakorolt korára. A Yale Egyetem neurológiai kutatócsoportját évtizedekig vezette, majd amikor elhagyta az intézményt, a Kaliforniai Egyetem frissen alakuló San Diegói kampuszán működő Idegtudományi Intézet egyik alapítója volt. - A Yale Egyetemet azért kellett otthagynia, mert egy 1966-ban publikált tanulmánya szerint a glia is részt vesz az agyi elektromos aktivitás létrehozásában - fejtette ki Juhász Gábor. A kor elképzelése szerint az agy tömegének 85 százalékát kitevő gliasejtek a neuronok energiaellátásában és anyagcseréjében játszanak csupán szerepet, és a kor tudósai Juhász Gábor szerint nehezen fogadták el ennek a tévhitnek a cáfolatát.
- Korábban denevér-kísérletei miatt batmannek, azaz denevérembernek hívták, ezután glia-Galambosként kezdték emlegetni. Az idő azonban őt igazolta, hiszen ma már tudományos evidencia, hogy a glia nem csupán passzív sejttömeg. Kutatók tízezrei foglalkoznak a gliakutatással. Jó példa, hogy a Glia magazin impaktfaktora, azaz tudományos idézettsége megegyezik a Neuron magazinéval - tette hozzá a magyar kutató.
Robert Galambos egész élete során támogatta a magyar tudósokat, együtt dolgozott például Grastyán Endrével és Szentágothai Jánossal is. Magyarországon dolgozó szakemberekkel laboratóriumi szinten 1986 óta működik együtt. Érdeklődését az keltette fel, hogy az MTA Pszichofiziológiai Kutatócsoportja (utódja az MTA-ELTE Neurobiológiai Kutatócsoportja) olyan méréseket végzett, amelyek a glia látásban betöltött szerepének megismerésében is felhasználhatók voltak.
- Hamar elkanyarodtunk a glia kutatásától, és a látás jelfeldolgozási mechanizmusaira terelődött a figyelmünk. Sikerült kidolgoznunk egy olyan módszert, amellyel a kísérleti patkányok látását normális mozgásuk és életvitelük közben tudtuk vizsgálni - mesélte az mta.hu-nak Juhász Gábor. Mint elmondta, egyik eredményük az volt, hogy kimutatták: a látásérzékelés során az információáramlás nem folyamatos, hanem kis csomagokban történik, körülbelül 300 ms-onként. A professzor szerint ez több tudományos kérdésre is választ ad. Többek között arra a máig vitatott problémára is, hogy miért alakítja át az agy az egymás után gyorsan levetített képeket „filmmé". Idősebb korában Galambos már nem látogatott el Magyarországra, de továbbra is felhasználta a magyar kutatóintézet eredményeit, és ezek alapján rendszeresen publikált.
- Mindig szeretett fiatalokkal, doktoranduszokkal dolgozni, mert úgy látta, hogy az újszerű ötletekre ők a legfogékonyabbak. Rendkívül találékony ember volt. Ezért is szeretnénk az ősszel az emlékére megrendezett konferencián Robert Galambos-díjjal kitüntetni a leginnovatívabb 35 év alatti magyar idegtudóst - mondta Juhász Gábor.
Robert Galambos 96 éves korában La Jolla-i otthonában, szívelégtelenségben hunyt el.