Ha már Tony Romóék képtelenek rá (a Dallas Cowboys amerikaifutball-csapata egy győzelemmel és hét vereséggel áll az NFL-ben, és a sérült irányító nélkül biztosan nem jut be a rájátszásba), Manny Pacquiao (52–3–2, 38 K. O.–T. K. O.) és Antonio Margarito (38–6, 27) volt kénytelen magas színvonalú show-val elszórakoztatni az arlingtoni Cowboys Stadium több tízezres közönségét. Bár ez igazából úgy pontos, hogy Pacquiao szórakoztatott, mexikói kihívója pedig csak eszköz volt ebbéli tevékenységében.

Mókásnak hatott a Margarito nadrágján olvasható „Tornado" felirat, mert ha elhisszük, hogy ő az, akkor vajon milyen hatású természeti jelenséggel azonosíthatjuk a filippínót? Sebességben ugyanis elképesztő különbség volt kettőjük között. Hiába volt jelentős súlyhátrányban a Fülöp-szigeteki (öt és fél fonttal, mintegy két és fél kilóval volt nehezebb Margarito, de ne felejtsük el, hogy Pacquiao úgy két súlycsoporttal természetes kategóriája felett bokszolt), hiába volt egy fejjel alacsonyabb, leiskolázta a korábban váltósúlyban összesen csaknem öt évig világbajnok vetélytársát.

A harmadik-negyedik, majd a tizedik menetben is kiüthette volna, de Margarito rendre kihúzta lábon (ezzel továbbra is Shane Mosley az egyetlen, aki nem pontozással győzte le őt), az viszont világos volt, hogy a mexikói itt pontozással nem nyerhet. Hat menet után vélhetően hét pont volt Pacquiao előnye, és ez a végéig csak tovább nőtt. A három pontozó egyhangú döntést hozott, 119:109, 120:108 és 118:110 arányban (utóbbit, Glen Rick Crockert szívesen megkérdeznénk arról, melyik két menetet tudta tiszta szívvel odaadni Margaritónak...)

Pacquiao nyert, és megszerezte a WBC nagyváltósúlyú világbajnoki övét. Hivatalosan ez a hatodik kategória (légsúly, kispehelysúly, nagypehelysúly, könnyűsúly, váltósúly, nagyváltósúly), amelyben vb-övet szerzett, emellett pehely- és kisváltósúlyban a The Ring magazinnál volt a világ legjobbja, mindegyik páratlan produkció.

Ráadásul a mexikóiak lassan kezdhetik kifejezetten utálni, hiszen Margarito Juan Manuel Márquez, Marco Antonio Barrera, Jorge Solis, Erik Morales, Óscar Laríos és Héctor Velázquez után már a hetedik közismert bunyósuk (világbajnoki címmeccset mindegyikük vívott már), akit móresre tanított.