A svájci hatóságok a magyar szervekkel karöltve hosszú, nyomozással telt hónapok után, egy kiterjedt razzia során fogták el és állították a zürichi bíróság elé azt a négy magyar férfit, akik prostitúcióra kényszerítettek tizenhat nőt, akiket rendszeresen bántalmaztak, fenyegettek, droggal bódítottak. Ötödik vádlott társuk a vizsgálati fogság alatt végzett magával.

A hazánkban büntetett előéletű vádlottak Magyarországról és Romániából cserkészték be későbbi áldozataikat, akiket Zürichbe vittek, ahol kegyetlen eszközökkel rábírták őket, hogy áruba bocsássák testüket. A bűnszervezet vezére, Sz. Sándor, alias Szamuráj a legbrutálisabb közülük, aki saját élettársát, Évát is a testi örömök piacán árulta, és akivel szintén kesztyűs kézzel bánt.

Éva vallomásából kiderül, hogy a vadállat módjára viselkedő Szamuráj nem ismert határokat ami a kínzásokat illeti. Szörnyülködve hallgatta a nő pokoljárásáról szóló beszámolót Silvia Steiner ügyész asszony és a tárgyalóteremben jelen lévők, miszerint a férfi a napi rutinnak számító verésen kívül hypót öntött és erőspaprikát nyomott nemi szervébe, combját késsel vagdalta össze majd érzéstelenítés nélkül összevarrta. Döbbent csendben hallgatták a vallomás ezen részét az ítészek, de még inkább elszörnyedted, amikor a testileg- lelkileg tönkretett nő elárulta, hogy amikor teherbe esett, a torzult lelkivilágú férfi szó szerint kirugdosta belőle a magzatát, majd a bántalmazást követő negyedik napon borzalmas kínok között vetélt el.

Az elsőrendű vádlott élettárs csöppet sem érzékenyült el a vádaktól, a szégyen szemernyi szikrája sem látszott rajta, sőt, nevetve nyugtázta tetteit.

Az ügyész a meghallgatást követően Sz. Sándorra tizenhat év börtönbüntetést kért, a másik három bűntársra tizenegy, kilenc valamint négy és fél évet.