A Toshiba Libretto W100-as éppen ilyen: gombjai helyére egy érintőképernyőt szereltek, amely virtuális tasztatúra aktiválásával szövegbevitelre is használható, de akár fotókat, filmeket vagy honlapokat is nézegethetünk rajta. Kipróbáltuk a nem mindennapi gép prototípusát.

Nem mindennapi számítógép prototípusát kaptuk kölcsön egy hétvégére: a Toshiba Libretto W100-as leginkább egy nagyra nőtt Nintendo DS kézikonzolra hasonlít, a könyvnagyságú minilaptopnak ugyanis még a billentyűzete helyén is képernyő van.

Minek kell két képernyő?

Miért jó ez? Mert egy hét colos, vagyis csupán 17 centiméteres átlójú képernyőn honlapokat nézegetni nem lehet kényelmesen, hiszen a csöppnyi megjelenítőre egyszerre nem fér fel túl sok tartalom. Egy olyan ultrakompakt gépet, amelynél elsődleges szempont a hordozhatóság, nem lehet óriási LCD-vel felszerelni, így kézenfekvő megoldás a dupla képernyő alkalmazása.

 Ezt részben hasonlóan is lehet használni, mint ha a számítógépünkre két monitort kötünk: az egyik monitoron mondjuk a webet böngésszük, a másikon pedig a bejövő levelek listája, vagy egy megnyitott Excel tábla látható. A netbookokhoz képest dupla képernyőhely akkor is jól jön, ha csak kedvenc portálunkat akarjuk átböngészni, megfelelő módba kapcsolva ugyanis a fenti LCD-n az oldal tetejét, az alsón pedig az alját láthatjuk.

Az oldalakon való fel-le barangolás a prototípuson csak a Windows görgetősávját érintve működött, ráadásul az oldalak közepére érve mindig át kellett váltani az alsó képernyőre, ott folytatva ujjunk húzását.

Így lehet használni a billentyűzet nélküli laptopot

Nem tudjuk, a végleges készüléken miként lesz ez megoldva, de praktikusabb lenne, ha mondjuk két ujjunk lehúzásával a képernyő bármely részén aktiválni lehetne a görgetést, mert a vékonyka sávot a pici monitoron ujjbeggyel bizony nehéz eltalálni.

Gépelni kell? Virtuális billentyűzet bekapcs!

A Libretto W100-as alsó képernyője mellett egy külön gomb szolgál a virtuális billentyűzet előhívására. Sajnos a tesztelésre kapott gépen még csak angol kiosztású felület volt elérhető, pedig virtuális voltából fakadóan a megoldás egyik nagy előnye, hogy egy pillanatok alatt át lehetne állítani akár kínai, japán vagy arab kiosztásúra is, ha a masina használójának arra van szüksége. Reméljük, rajtunk kívül a Toshiba mérnökei is meglátták a lehetőséget ebben a funkcióban.

Tapipadból is csak virtuális van

Legnagyobb meglepetésünkre nem volt rossz a Libretto képernyőjén gépelni: bár szakdolgozatot nem ezen a gépen írnánk, meglepően kényelmesen lehet bepötyögni rajta hosszabb szöveget is. Az egyes karakterek benyomását a mobilokról ismert beépített rezgőmotor pöccenése jelzi vissza, ami azt az érzetet kelti, mintha egy valódi gombot nyomnánk le. Persze nem tökéletes az illúzió, valódi gombokkal, melyek pereme kitapintható, hatékonyabban lehet gépelni, a virtuális tasztatúrán jóval nagyobb hibaszázalékkal írtuk be tesztszövegünket.

Egy noteszgép esetében az sem utolsó, hogy mennyire egyszerű tisztán tartani: nos, a W100-as tasztatúráját tökéletesen meg lehet tisztítani, sík felületének köszönhetően sehol sem maradnak koszlerakódások rajta. A virtuális billentyűzet mellett egyébként a képernyő egyik ikonjára kattintva virtuális tapipadot is előhívhatunk, amely a laptopokon megismert módon teszi lehetővé a kurzor mozgatását, és két egérgombot is kínál - használata akkor lehet hasznos, ha egy programban például egy képszerkesztőben nagyon precízen kell kiválasztanunk valamit.

Gyors, de melegszik

Sajnos az általunk kipróbált Libretto egy közel sem végleges prototípus volt, melynek illesztőprogramjai és a kezelést biztosító extrái még nem működtek teljesen hibátlanul. A gép gyári bemutatóvideóján látható e-könyv-olvasó alkalmazást sajnos nem is tudtuk aktiválni rajta, pedig ezzel lehetett volna talán a legjobban tesztelni a dupla kijelző előnyeit.

Két képernyőn kényelmesebb netezni

A masina szívét egyébként egy kifejezetten ultramobil gépekbe szánt, kisfogyasztású, kétmagos Intel Pentium U5400-as lapkája, két gigabájt memória, és 64 gigabátos flashmemóriás meghajtó (SSD) képezte, operációs rendszerként pedig Windows 7-et használt. Nem tudjuk, hogy ez csak a prototípus sajátossága-e, de a felső monitor mögött lévő, erősen melegedő processzor hűtése elég hangosan zúgott rövid idejű használat után is, bár legalább a teljesítményre nem volt panasz: a HD-felbontású videókat is tökéletesen lejátszotta a kis gép.

Felspékelték a Win 7-et

Annak ellenére, hogy a Librettón futó Windows 7-hez az érintőképernyős kiegészítőit is hozzácsapták, plusz a Toshiba mérnökei saját segédprogramokat is készítettek hozzá, nem vagyunk egészen meggyőződve, hogy egy ilyen minigépre az asztali gépeken használatos operációs rendszer illik: talán egy eleve tapogatós vezérlésre szánt, kevésbé behemót  mobiltelefonos szoftver jobban beválna rajta. Valószínűleg a gyártó is csak kényszerből választotta Windows 7-et.

Mint a Toshiba hazai képviseletétől megtudtuk, a W100-as Libretto annak az alkalmából készül, hogy a japán cég az idén foglalkozik huszonötödik éve laptopok gyártásával. Bár a jubileumi modell még ebben a hónapban elérhető lesz korlátozott számban a hazai boltokban is, nem valószínű, hogy sokan fogják megvenni, hiszen még Amerikában is nettó 1100 dollárba, vagyis több mint 250 ezer forintba kerül.

Akkora mint egy átlagos könyv

Nem tömegtermék

A Toshiba dupla képernyős laptopja semmiképp nem mondható kiforrott terméknek, szerintünk a megoldásnak jobban le kell tisztulnia, jelen formájában nem fog széles körben elterjedni. Több fantáziát látnánk egy táblakivitelű megoldásban, amelyben a második képernyőt csak akkor kell előhúzni vagy kihajtani, ha szükség van rá, ha viszont nincs, nem fogyasztja feleslegesen az energiát, és nem foglalja a helyet.. Egy szó mint száz: a hagyományos netbookot egyelőre nem cserélnénk le billentyűzet nélküli laptopra, a szövegbevitelt leszámítva egy hagyományos táblagép jobb alternatívának tűnik: az iPad ujjakra optimalizált kezelőfelülete pedig magasan veri a kissé sufnituning hangulatot árasztó, érintőképernyőkre optimalizált Windows 7-et.

[origo]