A Louise Friedberg által írt és rendezett dráma azt a kutatói programot dolgozza fel, amelynek keretében az ötvenes évek elején összesen 22, hat és nyolc év közötti hátrányos helyzetű grönlandi gyereket (9 lányt és 13 fiút) vettek el szüleiktől, és vittek Dániába, hogy "modern dánokká" neveljék őket. A program rendesen megbukott: a saját kultúrájukból, anyanyelvüktől teljesen elszakított gyerekek nagy részénél súlyos pszichés problémák alakultak ki.

A programban részt vevők egy része élete végéig Dániában maradt, sokukat azonban egy év után visszaküldték Grönlandra. Ott azonban nem családjukhoz, hanem árvaházba kerültek, mivel a szülőkkel nem tudtak már kapcsolatba lépni, és képtelenek voltak kommunikálni velük. A gyerekek fele még felnőttkoruk elérése előtt elhunyt.

A tragikus történet következményei még 2009-ben is megmutatkoztak. Lars Lökke Rasmussen dán miniszterelnök ugyanis visszautasította Kuupik Kleist Grönland miniszterelnökének követelését, miszerint kérjen bocsánatot a kísérletért, és kínáljon fel az áldozatoknak kártérítést. Rasmussen mindössze sajnálatát fejezte ki a történtek miatt.

A grönlandi sajtó szerint a film a szombati bemutatón pozitív fogadtatásban részesült, emellett heves érzelmek is kísérték a vetítést.

A dán mozikban a tervek szerint a drámát szeptember 9-én kezdik vetíteni, a producerek nagy nemzetközi visszhangra számítanak.