Mint Anthony Colaprete, a misszió vezető kutatója kiemelte, a NASA számításai szerint a kráterben lévő anyag 5,6 százalékát teszi ki a jég. A kráterben 4,5 millió liter "víz" lehet, olyan mennyiség, amely elegendő félezer olimpiai szabványú uszoda megtöltésére. A jég jelenléte biztató az esetleges jövőbeli Hold-bázisok szempontjából, amelyek lakói a készleteket ivóvízként, de akár rakéta-üzemanyag előállítására is hasznosíthatják. A vegyelemzések során kiderült, hogy a felvert anyag a jégen kívül szén-monoxidot, szén-dioxidot, ammóniát, nátriumot, ezüstöt, higanyt tartalmazott.

Az Amerikai Űrkutatási Hivatal 79 millió dolláros LCROSS-programja azt volt hivatott kideríteni, hogy van-e víz a Hold pólusain. Az LCROSS-t a Lunar Reconnaissance Orbiter űrszondával egyszerre indítottak 2009. június 18-én, a Kennedy Űrközpontból, s október 9-én csapódott be a déli pólus környékén lévő Cabeus-kráterbe. A becsapódás 25-30 méter átmérőjű krátert hozott létre, s körülbelül 4000-6000 kilogramm törmeléket, port, jégkristályt vert fel.

Azt nem lehet tudni, hogy hogyan került az elemek egyvelege a Cabeus-kráterbe, amelyet Naprendszerünk leghidegebb helyei közé sorolnak. Az elméletek egyike szerint üstökösökből és aszteroidákból származnak, amelyek évmilliárdokkal ezelőtt a Holdba csapódtak be, majd később a pólusok felé vándoroltak. A tudósok szerint az ezüst olyan apró részecskeként van jelen, hogy aligha lehet kitermelni, a mérgező higany viszont kellemetlen meglepetésnek bizonyult, mivel rengeteg van belőle.