Magyarország - fejlettségéhez mérten - általános közszolgáltatásokra és szociális védelemre az átlagosnál többet, egészségügyre viszont kevesebbet fordít, míg az oktatási kiadások és mára már a gazdasági feladatok kiadásai is nagyjából átlagosnak tekinthetők.

A magyar államháztartás mérete (a gazdaság méretéhez képest) mintegy 6 százalékponttal nagyobb a hasonló fejlettségű országok, illetve a többi visegrádi ország átlagánál - olvasható a Nemzetgazdasági Minisztérium elemzésében. A minisztérium tájékoztatása szerint az itt megfogalmazottak is az alapját képezik a későbbi átalakításoknak, kormányzati intézkedéseknek.

Az eltérés közel fele - a magas államadósságunk miatt - a jóval nagyobb magyar kamatkiadásnak tulajdonítható, de az elsődleges kiadásaink is magasabbak a régiós versenytársainknál. Az államháztartás jelenlegi kiadási szerkezete nem növekedésbarát: alacsony a beruházási kiadások és magas a folyó kiadások, ezen belül is a szociális juttatások aránya.

Háttér

Az eltérő válságkezelési stratégiák következtében 2009-ben a magyar újraelosztási ráta első ízben süllyedt az uniós átlag alá, ám a magyar államháztartás mérete továbbra is jóval magasabb a hasonló fejlettségű országokat jellemző mértéknél. A gazdaságélénkítő csomagok után az unióban az újraelosztási arányok várhatóan visszatérnek a korábbi, alacsonyabb szintre, így ha a magyar újraelosztás nem csökkenne tovább, akkor ismét az EU-27 átlaga fölé emelkedhetne.

A magyar újraelosztási ráta 2008-ig jelentősen, egyes években több mint 10 százalékponttal meghaladta a hasonló fejlettségű tagországokra jellemző átlagos mértéket, sőt még a gazdaságilag fejlettebb régi tagállamok (EU-15) átlagánál is magasabb volt néhány százalékponttal.

Az eltérő válságkezelési stratégiák hatására ez a különbség mérséklődött 2009-ben, amikor a költségvetési élénkítés az országok többségében átmenetileg megemelte a kiadások GDP-hez viszonyított arányát, Magyarországon azonban a kiadáscsökkentő intézkedések következtében jóval moderáltabb volt az újraelosztási ráta növekedése. A magyar államháztartás mérete 2009-ben már kissé elmaradt az EU-27 átlagától, de továbbra is mintegy 6 százalékponttal nagyobb volt a hasonló fejlettségű országok, vagy a többi visegrádi ország átlagánál.

Az eltérés közel fele a magas eladósodottságunk miatt a jóval nagyobb magyar kamatkiadásnak tulajdonítható, ugyanakkor (a GDP-hez viszonyítva) az elsődleges kiadásaink is meghaladták régiós versenytársainkét.

A magyar államháztartás kiadási szerkezete nem növekedésbarát, relatíve alacsony a beruházási kiadások és magas a folyó kiadások, ezen belül a szociális juttatások aránya.

Növekedés-ellenes kiadási szerkezet

Az állami kiadások szerkezete a gazdasági növekedés szempontjából kedvezőtlen irányba változott az utóbbi években, a beruházási kiadások mára már kisebbek a felzárkózó országokra általában jellemző mértéknél. Az államháztartás beruházásai, amelyek a csatlakozást követő években még mind az EU-27, mind a hasonló fejlettségű tagországok átlagához képest is relatíve nagyobbak voltak, 2008-2009-re a GDP arányában már mintegy 1 százalékponttal elmaradtak a többi visegrádi ország, illetve a hasonló fejlettségű tagországok átlagától.

Relatíve magasak ugyanakkor a magyar államháztartás folyó kiadásai. A tágan értelmezett folyó működési kiadásokra a többi visegrádi ország átlagánál a GDP százalékában közel 3 százalékponttal többet költöttünk. Pénzbeli társadalmi juttatásokra - a 2009-es intézkedések ellenére is régiós - versenytársainknál mintegy 2 százalékponttal többet fordítottunk.

Funkciók szerinti felosztásban Magyarország - fejlettségéhez mérten - szociális védelemre és általános közszolgáltatásokra az átlagosnál többet, egészségügyre viszont kevesebbet fordít, míg az oktatási kiadások és mára már a gazdasági feladatok kiadásai is nagyjából átlagosnak tekinthetők.

A visegrádi országok adatait tekintve az látszik, hogy hazánk kiadási szerkezete Lengyelországéhoz hasonlít legjobban, míg Csehország és Szlovákia másként osztja meg kiadásait. Az általános közszolgáltatások esetén a visegrádi országoktól való 5 százalékpontos különbséget több mint fele arányban magyarázza a magas magyar kamatkiadás. A fennmaradó részt az eltérő bérterhek illetve a kiadások közötti tényleges különbség magyarázza.

A szociális kiadások terén többet költünk nyugdíjra, szociális ellátásokra és családtámogatásra, munkanélküli ellátásokra, mint a többi visegrádi ország. A nyugdíjakat és egyéb szociális jellegű kiadásokat érintő intézkedések következtében 2009-2010-től a többi visegrádi országgal szemben megfigyelhető különbség várhatóan csökkenni fog.

A szociális kiadások között minden országban a legnagyobb tétel az öregséghez kapcsolódik, amelyre Magyarország a GDP arányában Csehországnál közel 2, Szlovákiánál több mint 3 százalékponttal többet költött. (A lengyel kiadások magasabb szintjét az magyarázza, hogy Lengyelországban a nyugdíjak is adóznak, így a bruttó nyugdíjkiadás a magyarországinál magasabb, míg a nettó nyugdíjkiadás alacsonyabb lenne.)

Ugyanakkor a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásainak számottevő része nem is az öregségi ellátásból ered, hanem a jelenlegi, munka-nyugdíjhoz nem kapcsolódó szociális transzferek összességét erősíti.

Család- és gyermektámogatásra fordított kiadásaink a többi visegrádi országénál a GDP közel 1,5 százalékával bőkezűbbek, sőt még az EU-27, EU-15 összehasonlításban is nagyobbnak
bizonyultak.

A rokkantsággal összefüggő juttatások az unós tagországokat jellemző átlagos szintnek felelnek meg, a Lengyelországot, Szlovákiát és Csehországot jellemző mértéknél azonban a GDP százalékában több mint fél százalékponttal magasabbak. Kisebb mértékben, de meghaladják a visegrádi hármak átlagát a munkanélküliséghez kapcsolódó juttatások is.

Az egészségügyre - ahol négy-öt évvel ezelőtt még gazdasági fejlettségünkhöz mérten nagyjából átlagos volt a kiadások szintje - 2008-ban már mintegy 1 százalékponttal kevesebbet költött a magyar államháztartás. Az OECD 2009-es korrigálatlan adatai alapján a különbség 2 százalékpont.

Ugyanakkor a magyar egészségügyi kiadások szerkezete eltér a visegrádi országokétól: a gyógyító- megelőző szolgáltatásokra kevesebbet költünk, míg nálunk a gyógyszerkiadások magasabbak.
Oktatási kiadásaink az átlagos szint közelében alakultak, és a gazdasági feladatokra fordított GDP-arányos kiadásunk is - az előző néhány évvel ellentétben, amikor még 1-1,5 százalékponttal az átlag felett volt - 2008-ra már a visegrádi országcsoporttal való összehasonlításban szintén az átlagos
szint közelébe süllyedt. Az egyéb tételek közül a lakással kapcsolatos kiadás, illetve a kultúra, vallás, szórakozás funkció haladta meg minimális mértékben a referencia-csoportokét.

Összegzés

A magyar államháztartás jelenlegi kiadási szerkezete nem növekedésbarát, relatíve alacsony a beruházási kiadások és magas a folyó kiadások aránya. Magyarország - fejlettségéhez mérten - általános közszolgáltatásokra és szociális védelemre az átlagosnál többet, egészségügyre viszont kevesebbet fordít, míg az oktatási kiadások és mára már a gazdasági feladatok kiadásai is nagyjából átlagosnak tekinthetők.