Talmácsi Gábor ugyan remekül rajtolt, de később visszaesett, végül a 7. helyen zárt.

Az eleje álomszerű volt: a hetedik helyről rajtoló Talmácsi Gábor remekül kapta el a rajtot, feljött a 3. helyre, sőt a második kör után már ő volt az élen motorozó Andrea Iannone első számú üldözője.

Már ha üldözésről lehetett beszélni, Iannone ugyanis szemmel láthatóan tökéletesen beállított motorral száguldott, körről körre ellépve a mezőnytől, amelynek esélye sem volt utolérni. Talmácsit hamarosan „elnyelte a boly", amely továbbra is csak hátulról, messziről figyelhette Iannonét. Izgalmat Jules Cluzel hozott a futamba, aki csúnyán „eldobta" motorját, szerencsére senki sem bukott vele együtt.

A 100. nagydíját teljesítő Mattia Pasini kiesett (nem volt sok ünnepelnivalója), az utolsó tíz körre pedig beállt a Iannone mögötti vonat, benne Talmácsival. A 26. helyről (!) induló Simone Corsi ekkor már a dobogóra küzdötte fel magát, kétségtelenül a legbravúrosabb teljesítményt nyújtva. Az olasz óriási csatát folytatott Lüthivel, Talmácsi közben a boly végén kapaszkodott.

Hat körrel a leintés előtt a pocsék idényt futó Mike Di Meglio is elbúcsúzott a további küzdelmektől, a harmadik helyért Toni Elías vívott Corsival, majd a spanyol egy váratlan húzással a második pozíciót is megszerezte.

Az élen a helyzet változatlan volt, Iannone higgadt motorozással tartotta nagy előnyét, a dobogóért folytatott csatában viszont „kitört a gyalázat". Kanyarról kanyarra változott a helyzet, végül Gadea jött be a második helyen, minimális különbséggel Corsi, Lüthi, Elías és Tomizava előtt, Talmácsi a 7. helyen zárta a futamot - a magyar versenyző „vákuumban" motorozott a verseny nagy részében, sem neki nem volt esélye az előtte haladó boly utolérésére, sem a mögötte jövők nem voltak elég gyorsak ahhoz, hogy izgulnia kellett volna.

                                                     Talmácsi jól kezdett, ez végül „csak" a 7. helyre volt elég