A Bizottságnak és az alapítóknak szigorúan fel kell lépniük minden fajta nacionalista, rasszista jelenség ellen és világossá kell tenniük a lehetséges, szükségszerűen fájdalmas következményeket. Nem maradhat tabu, hogy lehetővé tegyék olyan államok kizárását, amelyeket az európai értékekkel ellentétesen, Európával szemben ellenségesen kormányoznak. Erről írt Klaus Harpprecht, az ismert publicista, Willy Brandt egykori munkatársa, az SPD folyóiratában.

A veterán, magas díjakkal kitüntetett közíró „Európa mélyebb válsága – a magyar eset” címmel elemezte a fejleményeket a Frankfurter Hefte-ben, az SPD pártalapítványa folyóiratában. Idézte a Le Monde munkatársának beszámolóját, aki elképedésére Orbán Viktor dolgozószobájában az 1920 előtti Nagy-Magyarország térképét látta a falon. „Elképzelhetjük a felzúdulást, ha Guido Westerwelle német külügyminiszternek jutna eszébe, hogy az 1914-es Német Birodalom térképét tegye a falra. Már egy 1937-es térkép felzúdulást váltana ki, nem csak Varsóban. Vagy mi lenne, ha Vlagyimir Putyin pompás termeiben az első világháború előtti cári birodalom térképét pillantanák meg a látogatók?”

„A magyarokat sújtó békediktátum brutális keménységével, ésszerűtlenségével felülmúlta még a (németekre vonatkozó) versailles-i szerződést is. Az 1947-es párizsi szerződés lényegében megerősítette a trianoni határokat - mintegy büntetésként Magyarország szövetkezéséért a náci birodalommal és a nyilasok bűnös uralmáért. (…) Nyugat-Európának (és nem csak az NSZK-nak) 1945 után volt ideje arra, hogy ismételten kritikusan vizsgálja bűnös múltját, megfékezze az örökölt nacionalizmusokat, lemondjon a nemzetállamok úgynevezett szuverén jogairól s azokat az EU-nál egyesítse. Minden válság, stagnálás, visszaesés ellenére kialakult Európa formája, még mindig ingadozva államok szövetsége és szövetségi állam között. S mi több: „normálissá” vált, hogy a polgárok, nacionalista képviselőik, minisztereik ösztönzésére örök elégedetlenségükben a brüsszeli bürokratákat tegyék felelőssé.”

„Kelet-Európa felszabadulása után azonban kiderült, hogy a kommunista világban lemondtak a valódi szembenézésről a 20. sz. nacionalista és fasiszta korszakával. Kitették az ajtóra az „antifasiszta” címkét s ezzel el volt intézve. Nem volt átnevelési folyamat, amely az éberebb szelleműeknél esetleg veszélyes összehasonlításhoz vezetett volna, maradt az alkalmazkodás a totalitárius uralom másik formájához. A kommunizmus és a nagyorosz birodalom összeomlása után valószínűleg több időt kellett volna hagyni ezeknek az országoknak az EU-tagságra való felkészülésre.„

Az EU és az IMF támogatása nélkül államcsőd

„A Bizottság, ami Magyarországot illeti, túl soká tartotta behunyva a szemét. Amint a luxemburgi külügyminiszter megjegyezte: a német kancellár és a francia elnök eddig védték Orbánt. Miért? A Fidesz helyzete miatt az Európai Parlamenti néppárti frakciójában? Vagy emlékeztek, mint Daniel Cohn-Bendit, a korszak egyik legbölcsebb megfigyelője, Orbánra, a merész, fiatal disszidensre a rendszerváltás viharos éveiben? Akit a ’vörös Danny’ Szaharov, Mischnik, Geremek és Havel mellé sorolt? Saját hatalmi mámorának áldozatává vált Orbán? Először az alapjogok masszív veszélyeztetése, az alkotmány megváltoztatása, a sajtótörvény, amely szájkosara a szabad vélemény-nyilvánításnak, a Nemzeti Bank függetlenségének korlátozása, a bírák nyugdíjkorhatárának leszállítása, hogy ezzel tisztogassanak és ’összehangolják’ a bírák tevékenységét. Mindez végre tettre hívta Brüsszelt és Orbánt bizonyos módosításokra kényszerítette, hiszen az EU és az IMF támogatása nélkül az államcsőd elkerülhetetlen lenne.

„ Az Európai Parlament szociáldemokrata és zöld frakciói immár nem zárják ki, hogy az Unió alapszerződése értelmében megvonhassák a szavazati jogot olyan államtól, amely nem tartja tiszteletben a demokratikus értékeket. Horvátország 2014-es felvétele, amelyet egyszer Szerbia felvétele követ majd, figyelmeztet: nem szabad megengedni, hogy a magyar kormány rossz kompromisszumokkal megússza. A Balkánon a nacionalista indulatok még messze nem csillapodtak le. Brüsszel nem tűrheti, hogy a rasszizmus és a nacionalizmus vírusait, amelyek már kétszer katasztrófába hajtották Európát, újratenyésszék. Lengyelországnak, a térség messze legsikeresebb uniós országának itt különleges felelőssége van – együtt Franciaországgal és Németországgal. Nyugtalanító, hogy a magyar szerencsétlenség láttán az intellektuális avantgarde nem mozgósított széles európai tiltakozó mozgalomra. Nem az euró helyzete az EU igazi válsága, hanem az, hogy nem figyelnek a demokratikus értékek magyarországi helyzetére, azt relativizálják”- írta többek között Klaus Harpprecht.