Magyarországon a legutóbbi, 2001-es népszámlálási adatok alapján a fogyatékkal élők 9, a megváltozott munkaképességűek 12 százaléka dolgozott, míg ez az arány az Európai Unió fejlettebb országaiban 40-50 százalék. Integrálásuk azért is fontos, mert az államháztartásnak egyre nagyobb terhet jelentenek az ellátásukra fordított kiadások.

Ugyanakkor egyre több cég jelentkezik a munkaügyi hivataloknál, hogy sérült embereket szeretne foglalkoztatni, miközben a munkanélküli kirendeltségek már régen kinőtték a helyeiket, annyi a várakozó. Ennek oka, hogy a kormány januártól drasztikusan, ötszörösére emelte a rehabilitációs járulék összegét, amelyet a húsz főnél többet foglalkoztató cégeknek kell fizetniük. Így érthető a gazdasági vállalkozások empátiája a megváltozott munkaképességű emberek iránt. A Motiváció alapítvány számára például eddig kutatták a cégeket, most azonban azok jelentkeznek maguktól.

A gondot ott kezdődik, hogy hiába hozták meg a kormányrendeletet, amíg nem érdekeltek azok is, akinek az érdekében született a módosítás.

A rehabilitációra várók között soknak piacképtelen, elavult a szakmája. Igaz, a munkáltatók zöme is betanított munkásokat keres, de gyakran még ki kell találniuk, hol tudják foglalkoztatni a sérült munkavállalót. Hiszen a munkaügyi központok közvetítéseibe a munkáltatók csak azért jelentkeznek be, hogy kikerüljék a járulék megfizetését.

A munkaügyi kirendeltségek szerint pedig a kiközvetítések dömping-időszakukat élik. Ugyanakkor a leszázalékolt emberek többsége nem örül annak, ha rokkantnyugdíj helyett rehabilitációs járulékot kap. Minden rokkant egészségügyi állapotát felülvizsgálja egy orvosi szakbizottság, és ha úgy látják, hogy képes dolgozni, akkor bekerül egy rendszerbe, amely visszavezeti őt a munka világába.

Vereb Gábor, aki 50 éves, és 33 kórházi zárójelentést gyűjtött össze, méltánytalannak tartja, hogy a bizottság elvette tőle a rokkantnyugdíját. Mindenféle betegséggel küzdenek az emberek, de a munkaügyi központban dolgozók szerit az utóbbi időben egyre több a rákból kigyógyulók aránya.

- A munkaügyi központok az uniótól kapott 12 milliárd forintot fordítják arra a rehabilitációs programra, amelynek az a célja, hogy a korábban rokkantnak nyilvánított embereket visszatereljék a munka világába. A projekt mottója: „Azt nézd, mire képes, ne azt, hogy mire nem" - magyarázta Cseh Szántó Szilvi, a Munkaügyi Hivatal VIII. kerületi kirendeltségének munkatársa. Akit rehabilitálhatónak minősít az orvosi bizottság, maximum három évet kap arra, hogy munkát találjon. Vagy ellátás nélkül marad.

Pedig egyre több az olyan munkahely is, ahol csak megváltozott munkaképességűeket alkalmaznak. Ilyen például a családi vállalkozásban működő Hotel Panda, melynek tulajdonosa azért vállalta fel ezt a missziót, mert egy barátja betegség következtében majdnem teljesen elvesztette látását.

Az Európai Közösségek Bizottsága 2005-ben deklarálta, hogy „mindenki számára egyenlő és diszkriminációmentes hozzáférést kell biztosítani a munkához". Ám ezt az érintetteknek is akarniuk kell.