A kísérlet eredményei a Scandinavian Journal of Trauma, Resuscitation and Emergency Medicine című, baleseti ellátással foglalkozó folyóiratban jelentek meg.

A norvég kutatók tíz bergeni óvodást tanítottak az elsőegélynyújtás öt pontjára: figyeljék meg az illetőt, beszéljenek hozzá, érintéssel próbálják meg felébreszteni, hívják a mentő, és maradjanak vele és vigasztalják.

A gyerekek azt is megtanulták, hogyan helyezhetik egymást stabil oldalfekvésbe, és hogyan tartsák szabadon a légutakat. A "tanfolyam" hat, 30-40 perces foglalkozásból állt, amelyben az óvónő is aktívan részt vettek. A gyerekek tudását egy baleset eljátszásával tesztelték: meg kellett mutatniuk, mit tennének, ha egyik társuk elesne a biciklivel, és mozdulatlanul feküdne a földön.

A betanítás után két hónappal a gyerekek még mindig meg tudták állapítani, hogy valaki eszméletlen vagy alszik, és hogy egy balesetet szenvedett személy lélegzik-e - számolt be a vizsgálatot vezető Georg Bollig, a Haukelandi Egyetemi Kórház aneszteziológusa. A gyerekek emlékeztek a mentő telefonszámára is, és pontosan le tudták írni, hol vannak éppen. És amikor az egyik óvónő úgy tett, mintha elvesztené az eszméletét, a gyerekek együttes erővel stabil oldalfekvésbe helyezték.

Bollig szerint az elsőegélynyújtás oktatását - játékos formában -már óvodás korban meg kellene kezdeni, és az iskolai évek során a tanultakat meg kellene erősíteni, hogy az embereknek legyen önbizalmuk az elsőegélynyújtáshoz szükség esetén. A szerző szerint az elsőegélynyújtás tanítása a gyerekek segítőkészségét és empátiáját is növelheti.