Fehér Miklós a Győr saját nevelésű játékosa volt, az ETO színeiben mutatkozott be a magyar élvonalban. 1997 végén, tizennyolc évesen igazolt Portugáliába az FC Portóhoz.

A Porto többször is kölcsönadta, szerepelt a Salgueirosban, a Bragában, majd visszakerült a Portóhoz, amelynél a 2001–2002-es szezonban a juniorok között készülhetett és játszhatott, mert nem akarta meghosszabbítani szerződését.

Egy év bizonytalanság után a magyar csatár a nagy rivális Benficánál kötött ki. Huszonöt alkalommal szerepelt a magyar válogatottban – bemutatkozására már portugál légiósként került sor –, ezeken a találkozókon hét alkalommal volt eredményes. Portugáliában bajnok és kétszeres Szuperkupa-győztes lett.

2004. január 25-én a Benfica Guimaraes elleni idegenbeli bajnoki labdarúgó-mérkőzésén, a hosszabbítás perceiben összeesett, majd a kórházba szállítást követően meghalt.

Győrben gimnáziumot neveztek el róla.

„Engem a futball megtanított győzni és megtanított veszíteni is, és megtanított arra is, hogy az öröm úgyis felülkerekedik a bánaton, és hogy a gól maga a boldogság, a gyógyír minden addigi kihagyott helyzetre…” – nyilatkozta Fehér Miklós 2000 októberében a Litvánia elleni 6–1-es győzelmet hozó vb-selejtezőt követően. Azon a mérkőzésen három gólt szerzett.

Fehér Miklós 24 évet élt.