Szipál Márton fotóművész 1924-ben született Debrecenben. Azt mondja, bár Debrecenben a Szipál-féle fotóműterem igencsak népszerű volt, ő mégsem akart fotográfus lenni. Ehhez képest ötvenhatos disszidálása után néhány évvel Amerikában keresett fényképész lett. 40 évig nem csak a filmsztárok és sztárjelöltek fotósa volt, hanem ismert tárgy- és divatfényképész is. Fényűzően élt, óriási partikat adott, jó kocsikat tartott. Amit keresett, mind felélte. Évtizedek óta tanítja, hogyan kell fényképezni, habár ő sohasem tanulta. Öt felesége volt. Szipál Márton, vagy ahogy ma hívják: Martin S. Martin 1997-ben visszaköltözött Magyarországra, ma Budapest egyik jellegzetes figurája, nyolcvanötévesen tanít, buliba jár, és élvezi az életet.

"Az édesanyám azt mondta, hogy mivel fenékkel jöttem a világra, ezért irtó szerencsés leszek. Igaza lett. Úgy érzem, én mindent a szerencsémnek köszönhetek. 1924-ben láttam meg a napvilágot - öreg szivar vagyok már - Szolnokon. Pár éves voltam, amikor Debrecenbe költöztünk. Az apám császári és királyi udvari fényképész volt. Itt is végeztem el az iskoláimat, a Piaristáknál érettségiztem. Annyira szerettem volna repülni, hogy a háború alatt beálltam a repülősökhöz. Azt sem tudtam, ki kivel van, ki ki ellen harcol. Hadifogságba kerültem, de szerencsére hamar hazajutottam. Ahányszor gyerekkoromban apám megpróbált beavatni a fényképezés rejtelmeibe, menekültem előle. Nem érdekelt. Mit tesz Isten, a felszabadulás után mit csináltam? Fényképész műtermet nyitottam Debrecenben. Ott is színészekkel kezdtem. Márkus László, Zenthe Ferenc és sok hasonlóan nagynevű művész ült a kamerám előtt. Miután elváltam első feleségemtől, felköltöztem Pestre. A Fényképész Szövetkezetben helyezkedtem el. Addigra már nevem volt a szakmában. Jellemző az akkori viszonyokra, ahogy az elnök fogadott: "Nézd, Szipál elvtárs, esetleg egy segédmunkási állást tudunk neked adni." A forradalomig dolgoztam itt.

1956-ban én is, mint oly sokan, elindultam a nagyvilágba. Rövid ideig Bécsben dolgoztam. Rögtön megnyertem egy fotópályázatot. Az újságírók szalagcímben hozták "Megint egy magyar - Szipál Márton - lett az első a nürnbergi versenyen." Mind a tíz benevezett képemet megvették, igen jó áron. Ebben az évben benne voltam az angol fotográfus évkönyvben - a legtöbbet kiállított és díjazott fényképészek között. Szégyellem mondani, de több pénzzel mentem Amerikába, mint amennyivel hazajöttem. Szombaton érkeztem meg az Újvilágba, hétfőn már egy fotóműteremben dolgoztam. A kollégák el sem hitték, hogy a magammal vitt képeket én csináltam. Egy év után meguntam, hogy nem vagyok a magam ura, és egy barátommal üzletet nyitottunk Los Angelesben, a város legjobb utcájában. Nem volt könnyű a kezdet, már majdnem feladtuk, amikor egy magazin felkért divatfotósnak.

Tíz évig tartott ez a munka, és én keresztbe-kasul utazhattam ingyen a világot. Mégis nagyon örültem - ismerőseim legnagyobb megrökönyödésére -, amikor az újság tönkre ment, és megint portrékat készíthettem. Mindent megkaptam az élettől, amit csak ember kívánhat. Ötször nősültem, és az összes feleségem a barátom maradt. Született egy fiam - ő is a családi hagyományt folytatja. Rolls-Royce-szal jártam, gyönyörű lakásom volt. Ahogy teltek az évek, változott minden körülöttem, hazavágytam. A barátaim is noszogattak: most kell Magyarországon élni, új lehetőségek vannak, pezseg az élet! Próbáljam meg Budapesten folytatni. Így hát 1997-ben hazatelepültem. Most idehaza élek, nagyon népszerű lettem, ami borzasztó jó érzés. Rájöttem most, öreg fejjel -, hogy a pénz nem számít. Az a fontos, milyen barátaid vannak. NAGYON JÓL VAGYOK!"

A belépés díjtalan.
A kiállítás naponta 10.00-19.00 óra között látogatható.