A vájárokat egy nap alatt mentették ki a Főnix névre keresztelt mentőkapszulákkal - amire 69 napot vártak a 622 méteres mélységben. Miután az utolsó férfit is a felhozták, 33 lufit engedtek fel - vörös, fehérek, és kék színűeket, amelyek a chilei nemzeti lobogó színeit jelképezték. Ezután pedig az utolsó kimentett vájárral, a chilei zászlót a válllára vetett Luis Urzua-val, és a teljes mentőakciót végignéző chilei elnökkel együtt mindannyian elénekelték a dél-amerikai ország himnuszát.

Ezalatt a mentés helyszínén tartózkodó több ezer nemzetközi újságíró némán állt a vájárok rokonainak közelében - az eseményt kamerák tucatjai rögzítették. Röviddel később a kimentett bányászok családtagjai felmásztak arra a közeli dombra, amelyre 32 chilei és egy bolíviai nemzeti zászlót tűztek ki - a mélyben rekedt férfiak nemzetiségét jelképezve. A dombon a rokonok térdre ereszkedtek, és imákat mondtak kimentett szeretteikért, és a mentésben résztvevőkért. De a rokonok egyúttal köszönetet mondtak a mentést lehetővé tevő politikusoknak, valamint a Főnix mentőkapszuláknak is, amelyet arról a mitológiai madárról neveztek el, amelyik hamvaiból éledt újjá.

A mentőakció nem egészen egy napig tartott

"Olyan, mintha a 33 férfi újjászületett volna" - mondta a chilei elnök Sebastian Pinera az esemény élő televíziós adásában, közvetlenül azután, hogy a felszínre hozták a mélyben rekedt férfiak közül az utolsót is.

A mentőakció nem egészen egy napig tartott, miután helyi idő szerint kedden, 23 óra 15 perckor kezdődött, és szerdán 21 óra 55-kor fejeződött be -közép-európai idő szerint 0 óra 55 perckor.