„Valóban eltűntem a világ szeme elől – mondta kesernyés szájízzel a Nemzeti Sportnak a még mindig csak tizenkilenc esztendős csatár. – Nagy reményekkel szerződtem a nyáron Debrecenbe, de már az első pillanattól fogva olyan érzésem volt, hogy nem számítanak rám. Egyszerűen levegőnek néztek..."

Ez meg is látszott a júliusban Diósgyőrből szerződtetett támadó teljesítményén. Az eredetileg az első csapat keretébe igazolt talentum az őszi szezon során mindössze egyszer ülhetett le a kispadra Herczeg András klubmenedzser csapatánál, míg az NB II Keleti csoportjában szereplő DVSC-DEAC-nál a hármas szám „uralkodott": ennyi alkalommal lépett pályára kezdőként és csereként is.

„Teljes önbizalomhiányban szenvedtem – ismerte el Balajti Ádám. – Befolyásolta-e a teljesítményemet, hogy nem sikerült a Villarreal második ligás csapatához szerződnöm? A válaszom egyértelmű nem! Nem győzöm hangsúlyozni, egyszerűen haszontalannak éreztem magam a Lokinál."

„A szezon közepén már én sem tettem volna be magam, még az NB II-es csapatba sem – fogalmazott meg önkritikát az egri születésű labdarúgó. – Viszont úgy érzem, amikor a Lokihoz kerültem, nem kaptam meg a bizonyítási lehetőséget. Terveztem, hogy leülök Herczeg Bandi bácsival, az akkori klubmenedzserrel beszélgetni, de erre nem került sor. Mindig nyeltem egyet... Hogy ennek a következménye a Bőcs elleni piros lapom? Talán igen, októberben már elszakadt a cérna, akkorra már borzasztóan éreztem magam."

Balajti Ádámot szóba hozták az Újpesttel is, de a még négy és fél esztendeig szerződéssel rendelkező támadó nem gondolkodik a klubváltáson. Inkább küzd és dolgozik: a helyéért az első csapatban és lehetőleg a kezdőben.

„Új vezetőedző érkezett a csapathoz, új a szakmai stáb. Hogy váltottam volna-e, ha minden marad a régiben? Nem tagadom, megfordult a fejemben. Tizedikén az első kerettel kezdtem a felkészülést, és bízom benne, a pályafutásom száznyolcvan fokos fordulatot vesz."

A KEZDŐBŐL A TARTALÉKCSAPATBA