1986. 24 éve már. Ez volt az az év, amikor a Kellner család elvitte beoltatni Szilvia nevű kislányukat a járványos gyermekbénulás ellen, a kötelezően beadandó Sabin-cseppel.

Sajnos a sors úgy hozta, hogy Szilvia volt a félmillióból az az egy gyermek, akinél kialakult a kór. (a Sabin-csepp ugyanis legyengített vírusokat tartalmaz, így minimális kockázata van az oltásnak). A gyermek 100%-ban lebénult, és ezzel a család élete is pokollá vált. 1987-től kezdődően folyamatosan perben álltak a Magyar Állammal, ilyen-olyan jogcímeken, általában az ápolási járadék miatt. Már 1987-ben elismerte a bíróság, hogy a Magyar Állam kártérítési kötelezettséggel tartozik feléjük, mivel a védőoltást kötelező volt beadatni, az esetleges kockázatokért az államnak kellett a felelősséget viselnie.

2007-ben egy újabb per vette kezdetét, amelyben a család nem vagyoni kártérítést kért az államtól. Az igény jogosságát elismerte a bíróság, de arra való hivatkozással, hogy elévült az ügy (az elévülési idő 5 év a per lezárultát követően, itt azonban lényegében folyamatos volt a perben állás, ráadásul elévülésről beszélni egy folyamatos betegség esetében nagyon visszás...), a család 2010-ben elvesztette a pert.

Az ügynek az ad még sötétebb színezetet, hogy mint felperesnek, így Kellneréknek kellene állnia a közel 3 millió forintos perköltséget is. Az APEH-tól már meg is érkezett hozzájuk a fizetési felszólítás. Minden elképzelhető fórumnál jártak jogorvoslatot keresve. Levélben megkeresték a Legfelsőbb bíróság elnökét, Dr. Baka Andrást is, aki azonban nem tudott tanáccsal szolgálni, mivel jogerős ítéletről van szó. Felkeresték az állampolgári jogok országgyűlési biztosát is, akinek azonban csak ajánlási joga van, így az együttérzésen kívül ő sem tudott valós segítséget nyújtani a kétségbeesett családnak.

Mivel a kislány egész napos gondozásra szorul, édesanyja kénytelen volt otthagyni a munkahelyét, és minden idejét a gyermeknek és a gyógykezeléseknek szentelni. Így egy fizetésből, és az ápolási járadékból éltek négyen (van még egy gyermekük). ... kezelési költségei hatalmas összeget emésztettek fel, az állapota javult is valamelyest (a gyógykezelések jelentős részét a család magánúton kutatta fel, és vagy önerőből, vagy baráti segítséggel fedezte), képes egyedül ülni a tolókocsiban, és a jobb kezét valamelyest tudja használni.

Ennek a 3 millió forintnak a kifizetésével azonban, amit most követelnek tőlük, ismét teljesen ellehetetlenülne az anyagi helyzetük. Levelükben így írnak: „Kárt okoztak és még nyomorba is döntenek (ti. az állam - a szerk.). Mehetünk majd mozgássérült gyermekünkkel a híd alá, mert elveszik fejünk fölül a becsületes, 40 éves kétkezi munka árán megszerzett házunkat.".

A bírósági ítélet után levelet írtak az országgyűlési képviselőknek, és a közjogi méltóságoknak. Mindössze három válasz érkezett a politikusoktól, amelyekben együttérzésükről biztosítják a családot, de többet ők sem tudnak tenni értük.

A család levelében az is olvasható, hogy amennyiben semmilyen érdemi segítséget nem kapnak, a nyilvánossághoz fordulnak. Eddig, saját elmondásuk szerint, azért vonakodtak ettől, hogy a többi szülőt ne ijesszék el a gyermekbénulás elleni védőoltástól (bár 2006-tól már nem legyengített vírustörzset tartalmazó vakcinát kapnak a gyermekek, hanem teljesen elölt vírust tartalmazó oltóanyagot, így az oltás még annyi veszélyt sem hordoz magában, mint eddig - a szerk.).

Az államtól és a jogrendszertől sem lehet megváltást várni, nem is ezt szeretné a család, csak igazságot, és némi méltányosságot... a jelek szerint, hiába.