Egy gombás megbetegedés, a kitridiomikózis (chytridiomycosis) évtizedek óta pusztítja Dél-Amerikában is a kétéltűeket. Szakértők becslése szerint a fertőzés 30 kilométeres sebességgel halad tovább évente. A kór mostanra már több tucat kétéltű- és békafajt sodort a kihalás szélére.

Karen Lips, a Marylandi Egyetem biológusa évekkel ezelőtt létrehozott egy védelmi programot Panama egyik érintetlen vidékén, melyre még nem érkezett meg a gombafertőzés. A kutatónak 1998 és 2004 között a panamai Omar Torrijos Nemzeti Park területén 63 fajt sikerült azonosítania, amelyek közül azóta 25 faj eltűnt a gombafertőzéses járvány miatt, és 2008 óta egyik sem bukkant fel újra.

Lips és munkatársai most egyszerűsített DNS-elemzéssel próbálták megállapítani, hogy voltak-e még más, ismeretlen fajok a parkban. Tizenegy, korábban névtelen jelölttel végezték el ezért a fajok egyedi DNS-szakaszaiból kiinduló "vonalkód-leolvasást". Ebben az eljárásban nem a teljes DNS-molekulát elemzik, hanem az adott fajra jellemző, egyedi szakaszok jelenlétét ellenőrzik. Ezeknek a szakaszoknak a leírása már nyílt hozzáférésű DNS-adatbázisokban is megtalálható, így a kutatók a világ bármely részén, egymástól függetlenül használhatják azokat.

A terepmunka során gyűjtött és az adatbázisokból szerzett adatok összevetése, illetve a genetikai leszármazás rekonstrukciója alapján a most közzétett tanulmány szerzői megállapították, hogy a névtelen fajok közül öt már el is tűnt.

"Szomorúan ironikus, hogy csaknem ugyanolyan gyorsan fedezünk fel új fajokat, ahogy elveszítjük azokat" - idézte a Science Daily tudományos portál Andrew Crawfordot, a kolumbiai Universidad de Los Andes kutatóját. Mint a tudós hangsúlyozta, a DNS-elemzés még ezen a viszonylag alaposan tanulmányozott, kis területen is talált új fajokat, noha azok közül több a mintavétel óta már lényegében el is tűnt élőhelyéről.

"Ez az első alkalom, hogy genetikai vonalkódokat - minden egyes élő szervezetre egyéni módon jellemző DNS-szakaszokat - használtunk egy teljes kétéltű közösség jellemzésére" - emelte ki Eldredge Bermingham, a Smithsonian Intézet igazgatója, a tanulmány társszerzője.