Mint ismert, az MLSZ döntésének értelmében az Újpest zárt kapuk mögött volt kénytelen megrendezni a Szolnok elleni mérkőzést, és a szurkolók hiánya – még ha a stadion előtt egy nagyobb csoport végig is drukkolta a mérkőzést – nemcsak a hangulatra, de a mérkőzés képére is rányomta a bélyegét.

A vendégek csak a lehető legritkább alkalommal jutottak el az ellenfél tizenhatosáig. Igor Pisanjuk, a szolnokiak előretolt támadója gyakorlatilag egyedül őrlődött a hazai védők gyűrűjében.

Az Újpest irányította a találkozót, de a szélekről betett labdák általában pontatlanok voltak, bár Takács Zoltán vagy Nikola Mitrovics is megszerezhette volna a vezetést az első félidőben, ha fejese kicsit pontosabb. A távoli lövések még kevesebb veszélyt jelentettek, így még betörések után alakult ki a legtöbb hazai helyzet, de Simon Krisztián lövése után Tarczy Pál védett szépen, míg Tisza Tibor néhány centit tévedett a játékrész közepén.

Fordulás után sem sokat változott a játék képe, a Szolnok ugyan végre eljutott az első kapura lövéséig, de így is erősen „lejtett” a pálya Tarczy kapuja felé. Tisza szép megoldása után majdnem vezetett is az Újpest: a csatár félfordulatból lőtt a jobb oldalról, a labda azonban a jobb oldali kapufa mellett hagyta el a játékteret.

A hajrára elfáradt Vágó Attila csapata, így még tovább nőtt az újpesti mezőnyfölény, ám a lila-fehérek – Kiss Zoltán és Tisza Tibor is – több nagy lehetőséget kihagytak, a 93. percben viszont szerencséje is volt a hazaiaknak: a csereként beálló Balogh Balázs 18 méterről leadott lövése megpattant, és a labda a jobb alsó sarokban kötött ki. Az Újpest 1–0-ra nyert az újonc ellen.