Megfogyva bár, de törve nem – így érkezett a Népligetbe a DVSC, mely Bogdanovic, Borbás és Mörtel, azaz három meghatározó embere nélkül állt ki a rangadón. Tudtuk, a mindenkinek többet kell vállalnia az eddigieknél, hogy babér teremjen.

Ennek szellemében kezdtek a debreceni lányok, és tíz perc után vezettek hárommal (3-6), majd néggyel, s ezt már nem nézhette tétlenül Elek Gábor. Tomori tartotta a meccsben a Ferencvárost, melyen első hat góljából ötöt jegyzett. Persze mire hatot lőtt a Fradi, addig a Loki tízet (19. p.: 6-10). Boldogságunk mégsem volt határtalan, mert a Loki-támadások kulcsfigurája, Bulath Anita a félidő hajrában másodszor is a kiállítás sorsára jutott, immár jogosan, mert az első nem volt az! A lényeg, hogy nagyon közel került a „kipontozódáshoz” a debreceniek válogatottja, és a maródiak listáját tekintve elvesztése kisebb tragédiával ért volna fel. Míg ezen morfondíroztunk, egy gólra feljött a Fradi (25. p.: 12-13), mert támadásban némi tanácstalanság ütötte fel a fejét a Lokinál. Ezúttal Köstner Vilmos kért időt, s osztotta ki a lányokat. A mester monológja után Bulath Anita mondta a társaknak s jól érthetően nekünk, tévénézőknek is, hogy „ha megvan a labda, akkor menjünk, mert fáradtak.” És a lányok mentek, 17-14-es előnyt kicsikarva a szünetre.

A veszélyeztetett Bulath továbbra is ellenállhatatlanul játszott, kár, hogy nem mindenki nőtt fel hozzá. A Loki a második félidő elején nagyot dobbanthatott volna, de elszórt néhány labdát, s ez felhozta a Fradit (35. p.: 17-19). Egyértelműen kizökkent a ritmusból a DVSC, mely támadásaiban gyakran még lövésig sem jutott el. A 42. percben érték utol a zöldek a piros-fehéreket (20-20), s ekkor úgy éreztük, hogy a hazaiak vannak lélektani fölényben. Főleg úgy, hogy a Dobrovits, Tájok játékvezetői duó is „szerette” a Ferencvárost. Bulath egyszer például a földön is toporzékolt, miután nem adtak hetest neki, dacára a nyilvánvaló szabálytalanságnak. A 39. percben már hárommal ment a Fradi, és a Sportklub riportere is kezdett nagyon boldog és lelkes lenni (24-21).

„Ennyire bután nem lehet játszani!” – mondta második időkérése alkalmával Köstner Vilmos, aki ekkor messze került attól, hogy edzői karrierje során először nyerjen a Fradi-csarnokban. A DVSC csak a hajrában tudott kimászni gödörből (55. perc: 28-24), de ez már túl késői feltámadásnak bizonyult. Kellettek ehhez a bírók is, akik mínusz kettőnél (58. p.: 28-26) nem adtak meg belemenés okán egy Hornyák-gólt. Akkor még talán lehetett volna keresnivalója a Lokinak...

Női kézilabda NB I., 9. forduló:
FTC-DVSC 28-27 (14-17)
Budapest, játékvezetők: Dobrovits, Tájok
FTC: Abramovics, Pastrovics, Andrási (kapusok) Balogh B. 1, Bari-Nagy, Dajka 2 (1), Deáki, Kovacsicz 2, Németh Cs., Szádvári, Szamoránsky A., Szamoránsky P. 2, Szarka 2, Szucsánszki 6 (2), Tomori 8 (1), Trufán 5. Vezetőedző: Elek Gábor
DVSC-KORVEX: Kiss É., Triffa, Pácz (kapusok), Bognár B. 1, Bulath 10 (3), Csáki 1, Dakos, Hornyák D. 4 (1), Juhász 3, Karalyos, Kazai, Siska, Slakta, Sopronyi 3, Szabó V. 1, Varsányi. Vezetőedző: Köstner Vilmos.
Kiállítások: 10, ill. 10 perc
Hétméteresek: 6/4, ill. 5/4