Az íriszdiagnosztikát már az ókorban is ismerhették, mert az egyiptomi fáraók sírjából kerültek elő a maihoz hasonló írisztérképek.

A modern diagnosztika azonban csak száz évvel ezelőtt, a magyar Péczely Ignác felfedezésével kezdődött, aki észrevette, hogy egy fogságában tartott, törött lábú bagoly szemében megjelent egy fekete vonal, amely a madár gyógyulásakor fokozatosan kifehéredett. A magyar orvos megfigyelte, hogy ugyanaz a kór ugyanott hagy jelet a betegek szivárványhártyáján.

Az írisz, vagyis a szem szivárványhártyáján látható eltérések és egyes szervek működése közt összefüggés tételezhető fel. A szemről készített térkép tehát lehetővé teszi, hogy az eltérések alapján a betegségeket akár még kifejlődésük előtt felfedezzék. A diagnosztika célja az, hogy felhívja a figyelmet arra, mit kell kivizsgálni, mire kell odafigyelni, illetve hogyan kell elkerülni azokat a betegségeket, amelyekre genetikailag vagy hibás életmódunk következtében hajlamosak vagyunk. A szem diagnosztizálása csupán jelzi a problémát, a kivizsgálás nem a feladata. Erre megvannak a jól bevált hagyományos orvosi módszerek.

Egy-egy probléma hátterében azonban számos, különböző területekre tartozó elváltozás állhat. Vagyis egy tünetcsoport teljes kivizsgálásához sok orvos közös munkájára, tudására van szükség.

A pupilla zónái
Az első, legbelső: a gyomor.
A második: a bélrendszer.
A harmadik: a vér- és nyirokkeringés.
A negyedik: a belső és külső elválasztású mirigyek,.
Az ötödik: az izmok és csontváz.
A hatodik: a bőr és a kiválasztás szervei.